Szólt az ének, búcsúztak a diákok – Elballagtak a Református Gimnázium végzősei – Képgaléria

A három osztály ünnepélyes bevonulását követően Varga Szilárd Csaba iskolalelkész hirdette az igét, prédikációjában pedig az elmúlt négy évben átélt viszontagságos időket elevenítette fel. Elmondta, olyan generáció tagjai ballagtak, aki diákéveik alatt is megpróbáltatások súlya alatt növekedtek Isten kegyelméből.

„Jézus pedig hozzájuk lépett, és így szólt: Nekem adatott minden hatalom mennyen és földön. Menjetek el tehát, tegyetek tanítvánnyá minden népet, megkeresztelve őket az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevében, tanítva őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam nektek; és íme, én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig.” (Mt 28,18-20) “Ha valamit kértek tőlem az én nevemben, megteszem. Ha szerettek engem, megtartjátok az én parancsolataimat.” (Jn 14,14-15) Jézus búcsúbeszéde biztatott a nagybetűs Életbe való kilépés előtt. A Szentírás és Isten áldása ott maradhat a ballagókkal, ha hisznek Istenben, látja Őt, jóban és rosszban. Nem lesztek soha egyedül, ha ismeritek a pásztort, a Mestert! – szólt az igei biztatás, mely Ady Endre gondolataival zárult: „Nem kívánom senkitől, hogy csodás dolgot tegyen, de joggal elvárom mindenkitől, hogy mindig ember legyen.”



Az iskolalelkész az igehirdetését követően köszöntötte a gyülekezetet, majd dr. Király Lajos esperesnek adta át a szót, aki arra biztatta a ballagókat, hogy gyakorolják magukat abban, ami eléri céljukat. Ezt követően Gál Gyöngyi szaktanfelügyelő többet között Böjte Csaba gondolatait hozta: „az élet egy marék aranypor”, melynek gyarapításában és kamatoztatásában nyújtott segítséget az iskola.

A tanfelügyelő asszonyt Nagy Szabolcs parlamenti képviselő beszéde követte, aki úgy is szólt a ballagókhoz, mint aki kereken húsz évvel ezelőtt ballagott a Refiben: „nem vagytok egyedül.” – utalt vissza az igehirdetés üzenetére is. Végül Pataki Csaba megyei tanácselnök így buzdított: „számítunk rátok!”

A diákokhoz intézett útravalók sorát a diákok műsora szakította meg: előbb Dolhai-Gáti Barbara (XI. C) és Kanalas Johanna (XII. B) énekeltek, zongorán kísért Kovács Edmond, majd Zsiga Zsejke, Bozsó Petra, Kanalas Johanna, Lipták Vivien és Nagy Tímea énekszava csendült.

A diákok műsorát követően Póti Eduárd iskolaigazgató búcsúzott a három végzős osztály 70 ballagójától.

Az igazgató előbb átadta az Aurel Popp Művészeti Líceum iskolaigazgatójának, Nichita-Sulyok Juliának, valamit a Kölcsey Ferenc Főgimnázium iskolaigazgatójának, Pataki Enikőnek, a ballagók számára megfogalmazott üdvözletét. Majd saját saját maga így szólt a diákokhoz: „Hadd kezdjem beszédem egy biztatással, egy olyan biztatással, amit Pál Apostol fogalmazott meg, és a Filippibeli gyülekezethez szólt ezáltal: „Semmi felől ne aggódjatok!” Úgy érzem, ha van egy olyan évfolyam a Református Gimnázium újkori történelmében, akiket biztatni kell, akikre ráfér a biztatás, akiknek el kell mondani, semmi felől ne aggódjatok, azok ti vagytok, drága diákjaink! Az utóbbi négy év, óriási megpróbáltatások elé állított benneteket, hiszen másfél évig gyakorlatilag csak számítógép előtt ülve láttátok egymást. Ezek olyan kihívások voltak, amelyek megpróbálták mindannyiunk kitartását, mindannyiunk akaratát, és nagyon sok esetben negatívan befolyásolták azt a munkát, amit egy pedagógusnak is el kell végeznie. Végre eljött ez a pillanat, amikor igazolódnak Pál apostol szavai: Semmi felől ne aggódjatok soha! Mit tegyetek helyette? Pál apostol erre is megadja a választ: „Imádságotokban és könyörgésetekben minden alkalommal hálaadással tárjátok fel kívánságaitokat a Jóisten előtt.” Biztosan mindannyian emlékeztek még, arra, hogyan kerültetek be ebbe az iskolába. Ide vágytatok, vagy csak úgy idecsöppentetek, vagy lehet már nem is emlékeztek rá. Van egy jó hírem: igazából ma már ez nem számít. A mi hitünk, a Református Gimnázium tantestületének a hite azt mondja, akár hisszük, akár nem, de véletlenek nincsenek, ti pedig nem véletlenül voltatok itt. Azért töltöttünk együtt, több-kevesebb időt, akár fizikai jelenlét mellett, akár a számítógépek előtt, mert úgy hisszük, hogy amikor ezen az úton közösen elindultunk, akkor a Jóisten ránk bízott benneteket. Megengedte nekünk, hogy kézen fogjunk titeket, és kísérjünk benneteket azon az úton, amit életek ebben a szakaszában szánt nektek. És el kell, hogy mondjam mindannyiunk nevében, hogy bizony ez az út tele volt kihívásokkal. De úgy érzem, hogy számotokra nagyon szép és felejthetetlen pillanatokkal volt tele. Szép volt, számunkra pedig megtiszteltetés. Most viszont elérkeztünk egy olyan útkereszteződéshez, ahonnan mi már nem mehetünk veletek, el kell engednünk a kezeteket, pedig jó volna még tartani. Visszaadtuk kezeteket az Úrnak, így mindig lesz ki vigyázzon rátok. Semmi felől ne aggódjatok! Mindig van egy barát, van egy társ, aki ideig-óráig mellettetek lesz és segít továbbmenni az úton. Az Úr kegyelme viszont soha nem fog elhagyni. De azt ígérjétek meg, hogy jobban fogjátok csinálni, mint mi!” – zárta őszinte felhívással az iskola igazgatója.



Az kedves szavak és a nagybetűs életre buzdító szavakat követően ünnepélyes momentum, a zászlóátadás mozzanata következett: Ezt megelőzően a XII. osztályosok részéről Szabó Bence (XII. D) búcsúzott, míg a XI. osztályosok részéről Ary Dávid (XI. A) szólt a ballagókhoz.

A két diák beszéde után a tizenkettedikesek az iskola zászlaját ünnepélyesen, a jelenlévők színe előtt ruházták át ifjabb társaikra.

A ballagási ünnepség ez után tanulmányi oklevelek, a különdíjak és az egyéb érdemi elismerések átadásával folytatódott, majd a három végzős osztály osztályfőnökei értékelték a diákok eredményeit.